Volt egyszer valahol az ez�sttenger k�zep�n egy aranysziget, az aranysziget k�zep�n egy r�zerd�, s annak a k�zep�n egy fah�zik�. Abban a h�zik�ban lakott Nap any� unok�j�val, a pici Em�k�vel. Em�ke egy t�nd�r volt, de olyan pici, hogy Nap any� m�g nagy�t�val is alig l�tta. �gy h�t nem tudott neki seg�teni. B�sult is ez�rt T�nd�r Em�ke! Szeretett volna � is olyan lenni, mint nagyanyja, hogy � is tudjon seg�teni m�sokon. Egyszer �gy sz�lt hozz� Nap any�:
   
   Na Em�ke, mivel l�tom, hogy nagyon szeretn�l seg�teni m�sokon, utadra engedlek, de am�g nem seg�tesz �t �l�l�nyen, addig ne gyere vissza! Ha elv�gezted a dolgodat, gyere ide, �s �n megjutalmazlak! De vigy�zz, figyelni foglak!
   
   Ahogy ezt Em�ke meghallotta, el�nt�tte sz�v�t a boldogs�g. M�snapra m�r �rkon bokron t�l j�rt a r�zerd�b�l.
   
   Csakhamar tal�lkozott egy eg�rrel, akinek lyukasak voltak a fogai. Em�k�nek megesett rajta a sz�ve �s bet�mte a fogait. Miut�n v�gzett ezzel, az eg�r megk�sz�nte a seg�ts�get �s Em�ke tov�bb s�t�lt.
   
   Nemsok�ra tal�lkozott egy elef�nttal, aki folyton t�ssz�g�tt. T�nd�r Em�ke f�z�tt neki gy�gyte�t �s odaadta a zsebkend�j�t is.
   Nem olyan messze volt egy oroszl�n, aki csapd�ba esett �s szomor�an n�zett Em�k�re, aki nagyon megsajn�lta �s kiszabad�totta. Na, de az oroszl�n ahelyett hogy megk�sz�nte volna, hamm, bekapta. Szeg�ny Em�ke azt sem tudta mit csin�ljon. Ahogy ott kap�l�dzott megcsikizte az oroszl�n sz�jpadl�s�t, �s a nagy fenevad kik�pte �t. Em�ke pedig futott ahogy a l�ba b�rta .

 Ahogy futott szembe tal�lta mag�t egy anyakuty�val �s k�lyk�vel. Az any�nak t�ske ment a l�b�ba, k�ly�kkutya pedig most sz�letett �s m�r meg is v�gta mag�t. Em�ke el�sz�r az anyakuty�hoz ment �s kih�zta a t�sk�t a l�b�b�l, azt�n a kis �jsz�l�tt kuty�hoz �s bek�t�zte a seb�t, mire ezzel is v�gzett, m�r este is lett. Egy fa alatt tal�lt mened�ket. M�snap indult volna haza, amikor tal�lkozott egy boszork�nnyal. A boszork�ny meg akarta enni Em�k�t, de Em�ke se volt olyan buta. Fogta mag�t �s felk�szott a boszork�ny szokny�j�n �s elkezdte csiklandozni addig, am�g az sz�t nem robbant a nevet�st�l. Azt�n elindult hazafel�.
   
   Nap any� m�r v�rta. A jutalma az volt, hogy olyan nagy lett, amilyen mindig is akart lenni.