Ilyen nő Mónika is, akinek végül orvoshoz kellett fordulnia, hogy feldogozza a szakítást:

„Külkereskedőként dolgozom, egy hazai cégnél. Külső szemlélő számára tökéletesnek tűnhetett az életem. Hét évig éltem együtt egy orvossal, aki 10 hónapja se szó, se beszéd, elhagyott. Egyik reggel közölte, hogy elköltözik, mert összejött az asszisztensével. Teljesen kiborultam, ráadásul azért volt tőle aljas húzás, mert nem sokkal előtte vesztettem el a nővéremet egy autóbalesetben, már így is teljesen padlón voltam. A munkahelyemen viszont teljesítenem kellett, ott nem tudtam lazítani. Így napközben tartottam magam, éjjel viszont addig sírtam, amíg el nem aludtam. Egy nap tudatosult bennem, hogy ez így nem mehet tovább. Felhívtam az egyik barátnőmet, kiöntöttem neki a szívem, és az ajánlásra kerestem fel egy pszichológust, aki segített újra felépíteni az életem…” – nyilatkozta Móni az egyik újságban.

Az ő esetében több tényező közrejátszott abban, hogy egy szakítás ennyire megviselje. Egy hétéves kapcsolat után egyedül maradni rémisztő érzés, ráadásul egy közeli hozzátartozó elvesztése mindenképpen nagyon megviseli az embereket. A sok gond mellett, még ott volt a munkahely is, ahol folyamatosan a legjobb formáját kellett hoznia.

Ezeket a tényezőket könnyen átrakhatjuk egy diák életébe is. Az első nagy szerelem után mindenki a padlóra kerül, és időbe telik, mire sikerül feldolgozni a rossz híreket.

„Amikor kidobott a pasim egy másik lány miatt, először teljesen letörtem. Aztán jött a hétvége, és elmentem bulizni a csajokkal, hogy kicsit jobb kedvre derüljek. Persze némi alkohollal oldottuk a feszültséget. A közeli Discoba, természetesen az exem is lenn volt az új kedvesével. Én pedig nyilvánosan flörtöltem egy 25 éves pasival, aztán látványosan elvonultam vele. Megtörtént a dolog a kocsijában, majd hazavitt. Másnap már aztán szánalmasan nevetségesnek éreztem magam, de hát ki voltam borulva, próbáltam valahogy visszavágni. (Jó, hogy a csajnak nem ugrottam neki…) Azóta a srác nem hívott, én pedig talán soha nem szerzem vissza a jó híremet...”

Petra 17

Fontos, ha egy másik nő miatt hagyott el a párod, ne akarj azzal visszavágni, hogy te is szerzel magadnak gyorsan egy pasit. Valószínűleg ebből a helyzetből szintén te jössz ki rosszul, mint ahogy azt a fenti történetben olvashattad.

„Két éve voltam együtt a párommal, amikor már túl sokat veszekedtünk. Szerettem, de a sok fájdalomból már elegem volt, és neki is. Egyszerűen nem tudtunk nem belekötni egymásba, teljesen mindegy volt, mit csinál éppen a másik. Hiába a szeretet, még idejében kiléptem a kapcsolatból, mielőtt végleg elfajult volna a helyzet. Mindketten nagyon szenvedünk még most is, pedig ennek már több hónapja. Ha minden sérelmet egyből megbeszéltünk volna, lehet, hogy nem így sül el a dolog. Talán majd ha felnövünk újra megpróbáljuk…”

Laura 16

Laura története is átlagosnak mondható. A legtöbb szerelem általában egy idő után már nem az igazi. Amikor a kezdeti újdonságok már nem izgalmasak, amikor már nem tudod elnézni a másik hibáit, akkor ideje tovább állni, mielőtt gyűlölet lesz a szerelemből.

A serdülőkor pont azért van, hogy megtanulj szeretni, felejteni, felkészülj az igazi felnőtt életre. Ezért fontosak ezek az „együtt járások”. Nem kell, hogy évekig eltartsanak, és egyátalán nem kell, hogy mindegyik szexuális kapcsolatba torkoljon.

Az ember a hibáiból tanul, Petra például biztos nem fog fejest ugrani egy kapcsolatba, biztosan nem lesz híve az egyéjszakás kalandoknak. Laura pedig a következő kapcsolatában sokkal türelmesebb lesz a párjával és nyíltan beszélni fog minden gondjáról még idejében.

Ők már tanultak a szakításból! Lépj hát túl rajta Te is!